Polivagális elmélet- a biztonság tudománya
- Orsolya Gheorghita
- 2025. szept. 26.
- 2 perc olvasás
Frissítve: 2025. nov. 5.
A korábbi blogposztokban megismerkedhettünk általánosságban a bolygóideggel, annak szerepeivel és feladataival, illetve az énekléssel való kapcsolatával.
Most egy igen izgalmas felfedezést, a Polivagális Elméletet fogom bemutatni.
Miért fontos a bolygóideg a hétköznapi életünkben?
A bolygóideg a paraszimpatikus idegrendszerünk legfőbb idege, ami segít nekünk az ellazulásban, a pihenésben, az emésztésben és többek közt olyan tudatos vagy öntudatlan reflexekért felelős, mint a nyelés vagy a szívdobogás.
Miért fontos a hangunk szempontjából?
A bolygóideg gyakorlatilag az összes hangképző szerv beidegzője.Hozzá tartozik a lágy szájpadlás, az uvula, a gége, a hangszalagok, a légcső, a tüdő, a rekeszizom, de a külső hallójárat és a dobhártya is.
A lágy szájpadlás, uvula, gége és hangszalagok mozgatásaiért felelős, tehát az összes ilyen szervet érinti valamilyen szinten.
Az elmélet felfedezője és kidolgozója Dr. Stephen Porges, amerikai pszichológus és idegtudós, a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem pszichiátriai professzora. Jelenleg az Indiana University Bloomington Kinsey Institute Traumatic Stress Research Konzorciumának igazgatója, amely traumákat vizsgál.
A Polivagális Elmélet (poli: sok, vagális: vándorlás) a bolygóideg érzelemszabályozásáról, illetve a társadalmi kapcsolatokban és a félelemreakciókban betöltött szerepéről szól.
Láthattuk, hogy a bolygóideg párosan fut, magyarul két ága indul ki az agytörzsből. Az elmélet szerint - melyet 1994- ben hozott nyilvánosságra Porges - a paraszimpatikus idegrendszer további két különböző részre oszlik, a ventrális, illetve a dorsalis vagális rendszerre.
A ventrális vagális rendszer támogatja a szociális kapcsolatainkat, a dorsalis felelős a pihenésért, emésztésért, illetve az idegrendszerünk védekezéséért illetve leállásáért.
A vegetatív idegrendszernek három különböző részét tudjuk megkülönbözteti ezen elmélet alapán:
1. Safe (Ventrális vagális rendszer)
Ebben az állapotban biztonságban érezzük magunkat, nyitottak vagyunk a szociális kapcsolódásra és a játékra.
2. Mobilized (Szimpatikus idegrendszer)
Képesek vagyunk felvenni a harcot egy elénk kerülő stresszhelyzetben, illetve attól “elmenekülni”, így védve magunkat.
3. Immobilized (Dorsalis vagális rendszer)
Ebben a helyzetben egy extrém sokk hatására teljesen “lefagyunk”, azt érezzük, mintha meg sem bírnánk mozdulni, teljesen leáll a "rendszer".
A fenti ábrán láthatunk még úgynevezett kevert állapotokat is: a ventrális és a szimpatikus idegrendszer együttes működésével a játék, a tánc és a sportolás felszabadult, ám mégis aktív állapotába juthatunk.
A dorsalis és a szimpatikus idegrendszer közös munkája fogja a a lefagyást, mint védekezési állapotot eredményezni. A ventrális illetve a dorsalis vagális rendszer összjátéka pedig az intimitás elérésében segít nekünk.
Ez a három (illetve 3+ 3) rész a polivagális elmélet szerint meghatározott hierarchiában követi egymást, az idegrendszer válaszmintázatainak alapján, melynek aktiváláshoz a neurocepciót (idegi észlelés) használjuk, azaz kiértékeljük a megjelent helyzetet attól függően, hogy azt fenyegetőnek, kockázatosnak vagy épp biztonságosnak ítéljük meg.
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb posztokról, iratkozz fel a hírlevélre, vagy kövess az alábbi közösségi médiákon keresztül, ahol a legújabb felfedezéseket, hasznos tippeket és érdekes tudnivalókat olvashatsz az énekléssel, a hanggal és az emberi testtel kapcsolatban: