A rekeszizmok és a hangképzés kapcsolata

Az előző bejegyzésben említett diafragma rendszerezések közül az elsőt szeretném részletezni, amely a koponyaalap, gége, mellkasi és kismedencei rekeszizom kapcsolatát vizsgálja.

Hangképzés szempontjából az egyik alapvető tényező a rekeszizom (diaphragma abdominale) és a medencefenék izom (diaphragma pervis) kapcsolata. Ezek az izmok hatással vannak egymás mozgására, így ha valamelyik nem működik megfelelően, például korlátozott a mozgástartománya, az a másik izom működését is befolyásolja. Együttes munkájuk kulcsfontosságú abban, amit "énekes nyelven" támasznak nevezünk. A mellkasi rekeszizomnak és a medencefenék izomnak egymás felett kellene elhelyezkednie, így ha eltolódnak, feszültség keletkezik, amit a test a mozgástartomány korlátozásával kompenzál.

Ez a két nagyszerű membrán szorosan együttműködik egymással, hogy fenntartsa az intraabdominális nyomást és reagáljon annak bármilyen változására. Belélegzés alatt a rekeszizom leereszkedik, a medencefenék izom pedig lesüllyed. A belső szerveink szintén követik ezt a mozgást. (Gondoltad volna, hogy a májunk naponta mintegy 800 métert tesz meg emiatt? )

A szabad rekeszizommal végzett légzés lehetővé teszi a testnedvek szabad áramlását, így jelentős mértékben támogatja a vér- és nyirokkeringést. Emellett a rekeszizom egy olyan izomcsoport meghatározó tagja, amely segít a dinamikus testtartási stabilitás kialakításában. Együttműködik a medencefenék izmaival, a hasizmokkal és a derékizmokkal, hogy aktiválja és megtámassza a testet.

Vannak olyan tanulmányok, amelyek szerint a medencefenék izmaiban elektromos aktivitás tapasztalható a belélegzés előtt. Ugyanez az elektromos aktivitás megjelenik a haránt és a belső ferde izmoknál is (mély és oldalsó hasizmok). Ez azért érdekes, mert átgondolhatjuk, hogyan tekintünk a levegő "vételére", hiszen a belégzés már az izmaink előkészítésével - így valójában sokkal korábban - megkezdődik, mint ahogy a levegő ténylegesen bejut a tüdőnkbe.

A csípő helyes helyzetbe állítását célzó gyakorlatok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az izom ellazuljon, és a test megtalálja a számára ideális pozíciót, amelyben meg is erősödhet.

Hogyan lehet aktiválni a mellkasi rekeszizmot?

A rekeszizmunkat tudatosan is befolyásolhatjuk, de önállóan is összehúzódik anélkül, hogy erre szándékosan utasítanánk, hiszen a helyes légzés során, valamint intenzívebb kilégzéskor (például köhögésnél és nevetésnél) is használjuk.

Különböző légzőgyakorlatok segítenek abban, hogy a rekeszizom mozgását tudatosan irányítsuk, és a mindennapi mozgásaink során intenzívebben alkalmazzuk.

Éneklés közben pedig a rekeszizom, illetve a hasizmok és bordaközi izmok, amelyeket rugalmassá és sokféle mozgásra képeztek ki, számos zenei megoldáshoz nyújtanak jelentős segítséget.

Fontos kérdés a mozgástartomány kiszélesítése, valamint a hasfal és a rekeszizom környékének lazítása. Egy mély és lassú belégzés, 360 fokban táguló bordákkal és a hasizmok tudatos ellazításával könnyen megérezhetjük, hogy milyen lenne a testünkhöz legjobban illeszkedő légzés.

Ha egyedül nem boldogulsz könnyedén, vagy más nehezítő tényezők is jelen vannak, szívesen segítek abban, hogy megtaláld a tested számára legmegfelelőbb légzésmódot.

Érdekes kérdés továbbá az is, hogy az éneklés közben vajon mindegyik (tehát a lehetséges 8) rekeszizom együtt működik - e illetve az éneklés milyen hatással van rájuk. Ennek felfedezése azonban még további kutatásokra vár.

A következő blogposztban a fasciák csodálatos világáról olvashatsz.

---

Ha nem akarsz lemaradni a legújabb posztokról, iratkozz fel a hírlevélre, vagy kövess az alábbi közösségi médiákon keresztül, ahol a legújabb felfedezéseket, hasznos tippeket és érdekes tudnivalókat olvashatsz az énekléssel, a hanggal és az emberi testtel kapcsolatban:

www.facebook.com/harmonious.enekterapia

 www.instagram.com/harmonious_enekterapia